Ássuk bele magunkat! – A földtörvény

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa tegnap jelentette be, hogy a széles körű állampolgári és politikai érdeklődés hatására megkezdi az új földtörvény alkotmányossági felülvizsgálatát, amit számos magánszemély, civil szervezet, és az összes ellenzéki párt, köztük az LMP beadványa alapján indít.

A földtörvény elfogadásához szomorú hátteret fest a magyar vidék gazdasági és társadalmi állapota, amiért természetesen az összes eddigi kormányt felelősség terheli. Tény az is, hogy a vidéki foglalkoztatás és életszínvonal katasztrofálisan alacsony szintje ellenére, a kormány 2010 óta nem tudott olyan kistermelő-barát birtokpolitikát és agrárszerkezetet kialakítani, ami sokak megélhetését biztosíthatná a mezőgazdaságból. Az új földtörvény leginkább a politikai elitek küzdelmének újabb fejezeteként írható le, amit a természeti erőforrások megkaparintásáért – esetünkben a termőföldért – folytatnak, és azért, hogy az egyszerűbb megoldást választva, egyre kevesebb kézbe juttassák azt.

Már a törvény elfogadásának módja is magában hordozza a közjogi érvénytelenség lehetőségét, de inkább ássuk bele magunkat egy kicsit a magába jogszabályba, nézzük meg, mi is a baj ezzel a – hivatalos nevén mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló – törvénnyel.

A kormánypárti politikusok régóta hajtogatják, hogy a kis- és közepes birtokokat, a családi gazdálkodókat szeretik, őket szeretnék előnyökhöz juttatni. A kormány által kidolgozott, a „magyar vidék alkotmányának” nevezett Nemzeti Vidékstratégiában 127 oldalon keresztül írnak erről. Arra sem voltak restek, hogy megalkossanak egy szép új földtörvényt.

Mellesleg az egész törvényalkotási folyamat a fideszes hatalomgyakorlás gyönyörű példája. Nem elég, hogy az egy hónapja elfogadott törvény egy év alatt jutott el a zárószavazásig, de ennyi idő sem volt elegendő egy kiérlelt változat megalkotására, még az utolsó pillanatban is barkácsolniuk kellett rajta. Így a végleges változat csak a szavazás napját megelőző reggelen, kilenc órakor került fel a parlament honlapjára.

A Nemzeti Konzultáció kormánya nem folytatott párbeszédet az érintettekkel, nem volt érdemi társadalmi egyeztetés, valódi szakmai vita, sőt még minket, döntéshozó országgyűlési képviselőket is olyan helyzetbe hozott, hogy óráink maradtak csak a tervezet áttekintésére.

Ez a sarkalatos törvénybe betonozott új szabályozás – azért várjuk meg az ombudsmani vizsgálat eredményét – akárhogy is nézzük, inkább azt teszi lehetővé, hogy a birtokok inkább nagyobbak legyenek, mint kisebbek. Egyszerre szomorú és tragikus hogy a Fidesz-KDNP kétharmad a saját vidékstratégiájában deklarált elveivel ellentétes módon viselkedik.

A kormány – bár szavaival azt állítja – tettei nem azt bizonyítják, hogy tényleg igyekezne megoldani a vidéken élő emberek problémáit. Ez a törvény, sem a helyben élő, gazdálkodni akaró százezrek érdekét, sem azoknak a városi embereknek az érdekét nem szolgálja, akik olcsó tömegáru helyett, minőségi – és persze nem drága –magyar élelmiszert szeretnének. Ez a törvény nem alkalmas arra, hogy az ország földvagyonát megvédje a nagytőkétől – legyen az akár külföldi, akár belföldi – és hogy biztosítsa a gazdálkodni akaró magyar emberek földhöz jutását. Nem alkalmas arra, hogy erősítse a helyi közösségek hosszú távú életlehetőségeit, nem alkalmas arra, hogy megfékezze a tőkés nagyüzemek terjeszkedését, arra pedig végképp nem alkalmas, hogy megteremtse a föld termőképességét megóvó fenntartható gazdálkodás alapjait. Hatályba lépése nem eredményez igazságos és átlátható rendszert a földforgalomban. Nem a helyi közösségek megélhetése előtt nyitja meg a kapukat, hanem a tőke előtt tartja nyitva kiskapukat!

Olyan törvényt szavazott meg a kétharmad, ami mindannyiunk életére hatással lesz. De egyelőre még kevesen figyelnek rá, kevesen gondolnak bele mindennapi életünkre, élelmezésünkre gyakorolt hosszú távú hatásaiba. Olyan talajunk, vizünk, éghajlatunk és kultúránk van, ami egyedülálló Európában, fontos, hogy jól kihasználjuk adottságainkat. Kérdés, hogy jól gazdálkodunk-e velük?

Azt nyugodtan leszögezhetjük, mindannyiunk érdeke, hogy termőföldünk magyar kézben legyen, lehetőleg annak a tulajdonában, aki meg is műveli azt. Közös érdekünk, hogy a föld minél szélesebb lehetőséget biztosítson a megélhetésre. Ez a földtörvény vajon hozzájárul-e ahhoz, hogy a vidéken élők meg tudjanak élni a földből? A földtörvény tétje nem kisebb, mint hogy lakottak maradnak-e a magyar falvak, lakott marad-e a magyar vidék 30-40 év múlva.

A törvény egyik legnagyobb hibája, hogy megmerevíti a Magyarországon fennálló jelenlegi birtokszerkezetet, ami a nagybirtokokat helyezi előtérbe. Teszi ezt azzal, hogy az elővásárlási, elő-haszonbérleti rangsor a volt földhasználókat részesíti előnyben. Az mindenképpen pozitív előrelépés, hogy az elő-haszonbérleti rangsorban már megjelenhetnek az ökológiai gazdálkodók, de pontosan az előbb említettek miatt igen kicsi az esélyük arra, hogy földhöz jussanak. Megmaradtak azok a kiskapuk, amelyek segítségével kijátszhatók a birtokmaximumok. Továbbra is lehetővé teszik a földhasználatot olyan mezőgazdasági termelőszervezetek számára, melyek tagjai nem természetes személyek, ezzel átláthatatlan cég- és családi birodalmak terjeszkedésének nyitnak utat.

Nem került korlátozás a törvénybe az egy család tagjaihoz tartozó összes föld nagyságára vonatkozóan sem. Emiatt zárószavazás előtti módosító javaslatot is beterjesztettem, hogy a közeli hozzátartozók birtokában lévő földek egy településen belül ne haladhassák meg az összes föld egynegyedét, vagy az 1200 hektár területnagyságot, de már a bizottságban leszavaztak. Ha tovább erősödik ez a fajta birtokkoncentráció, akkor nyilvánvalóan rontja a következő generációk életfeltételeit vidéken, az önálló gazdálkodói egzisztencia kialakításának lehetőségét.

Az LMP olyan földtörvényt támogatott volna, ami lehetővé teszi a földhöz jutást mindazoknak, akik földművelésből és állattartásból akarnak megélni. Mi elsősorban helyi igények alapján termelő, a helyi közösségbe beágyazott, ennek jólétében érdekelt kisebb, független kisgazdálkodók összefogásán, szövetkezésén alapuló gazdálkodó egységeket szeretnénk látni. Így a mezőgazdaság és az ahhoz kötődő ágazatok sokkal több munkahelyet teremthetnének vidéken, mint amennyit a kormány által támogatott nagybirtok rendszer lehetővé tesz. A gépesített, monokultúrás, vegyszer-intenzív szántóföldi növénytermesztés környezeti kockázata lényegesen nagyobb, mint a gyors profit helyett a fenntarthatóságra és a hosszú távú biztos megélhetésre optimalizált családi birtoké.

Valójában egyetlen megoldás létezik: helyre kell állítani a kisbirtok és a nagybirtok közötti helyes egyensúlyt. Ezért bízom abban, hogy az ombudsmani vizsgálat is hasonló megállapításokra jut, és Szabó Máté indítványozni fogja a kifogásolt rendelkezések megsemmisítését az Alkotmánybíróságnál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.