Lehet-e a pénztárcába búzát vetni?

Úgy tűnik, hogy még az elhúzódó világgazdasági válság idején is vannak olyanok, akik nem látják be, hogy a krízist jelentős részben a „minden eladó” szemlélet okozta. Rajtuk kívül lassan mindenki tisztában van ezzel. Korunk dinoszauruszai valószínűleg az utolsó emberig ragaszkodnának bukott ideáikhoz, és láthatóan a lehető legtöbb embert szeretnék magukkal rántani a szakadékba – ezzel szemben az „ökoszociális, másként mondva ostoba” zöldek azon vannak, hogy behúzzák a fékeket, most, amikor talán még nem késő.

Igen, mi korlátoznánk a külföldek földszerzését, sőt – a földbirtokos nacionáléjára való tekintet nélkül –  abszolút birtokmaximumot vezetnénk be a nagybirtokrendszer túlsúlyának csökkentésére, mégsem gondoljuk, hogy mi lennénk a világ haladásának és az emberiség boldogságának kerékkötői. Az LMP a társadalmi, gazdasági, környezeti fenntarthatóságban hisz. Abban, hogy csak olyan folyamatokat indítsunk el, csak olyan fejlesztésekbe fogjunk, amelyek figyelembe veszik és megőrzik a természeti- és a társadalmi fejlődés egyensúlyát. Konkrétan azért, mert minden olyan konstrukció, ami az élővilág létezése óta fenntarthatatlannak bizonyult, az őshüllőkkel együtt a földtörténeti süllyesztőben pihen, és mi – ha lehet – szeretnénk ezt a sorsot elkerülni.

Talán nem fölösleges felidézni: a fenntarthatóság hívei voltak azok, akik időben figyelmeztettek (sajnos hiába) az ingatlanpiaci buborékra, a légkör felmelegedésére, a biológiai sokféleség csökkenésére, vagy éppen az agrokemikáliákra és fosszilis üzemanyagokra alapozott kőolajszármazékokra alapozott iparszerű mezőgazdaság által okozott veszélyekre. Azok, akik az akkori aggályokat hisztériának nevezték, mára a tények kényszerítő súlya alatt számos esetben elismerték, hogy tévedtek – ennek árát azonban most már mindenkinek fizetnie kell.

Mi, zöldek, valóban kritikusak vagyunk a globális kapitalizmus jelenlegi formájával szemben, és a javak méltányosabb elosztásáért küzdünk. Abban hiszünk, hogy át kell alakítani társadalmainkat, gazdaságainkat és környezethasználatunkat annak érdekében, hogy a jövő generációk tömegei számára is élhető hely maradjon a világ. Mert a rövid távú gondolkodás által előidézett pusztító hatás – az ökológiai rendszerek károsodása, a túlzott gazdasági kiszolgáltatottság okozta kockázatok, vagy a falvak népességének eltűnése – nem fordítható vissza, vagy ha igen, csak óriási áldozatok árán.

A tőke szabad áramlásának a termőföldre való alkalmazása számtalan, nem végiggondolt és a politikai közösség által meg nem tárgyalt veszélynek teszi ki Magyarországot. A versenyképesség sokat hangoztatott kényszere magas szinten gépesített, minimális foglalkoztatási igényű és maximális ökológiai lábnyomú, az agrártámogatásokat lefölöző, exportra termelő agrárnagyüzemeket jelent az egyik oldalon, a másikon meg elnéptelenedő falvakat, vidéki munkanélküliséget, kiszolgáltatottságot – aki nem hiszi, nézzen körül azokon a vidékeken, ahol a nagy pártjainknak oly kedves agrároligarchák ma is megyényi területeken gazdálkodnak.

Az LMP azt mondja: ne várjuk meg az újabb, nagyobb baj bekövetkezését. Végtelenül rövidlátó az a nézet, amely a termőföldre kizárólag a profittermelés eszközeként tekint, és egyszerű tőkeelemként kezeli, amelyet szabadon lehet adni-venni. A föld nem csak mindannyiunk létszükségleteinek fenntartásához nélkülözhetetlen, hanem sokak megélhetésének, mindennapi munkájának alapja is, közös élettere állatoknak és növényeknek, illetve azoknak az emberi közösségeknek is, amelyek hagyományai, életmódjának jellegzetességei nem tudnának fennmaradni az életet adó környezeti elem nélkül. Ezért a sokrétű feladat felelősebb földbirtokpolitikát követelne meg a hatalom mindenkori birtokosaitól.

Az LMP szerint a magyar kormánynak kötelessége biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy aki tud és akar mezőgazdasági termelést végezni, annak erre meglegyen a lehetősége. Fontos, hogy bizonyos kedvezményezett társadalmi csoportok (fiatalok, szociális szempontból hátrányos emberek) számára biztosítva legyen a földből való megélhetés, vagy legalább a részleges önellátás. A munkanélküliség csökkentésének reális rövid távú célján túl a gazdálkodás egy perspektivikus, a jelenleginél sokkal vonzóbb pálya lehetne a fiatalok számára – ehhez azonban elengedhetetlen a földhasználat (jelenleg egyoldalúan az elhanyagolható társadalmi, közjóléti szolgáltatást nyújtó nagybirtokokat támogató) törvényi szabályozásának reformja. Halaszthatatlan egy új szövetkezeti szabályozás megalkotása, az agrárfinanszírozás átalakítása és a feketegazdaság visszaszorítása.

Bárhogyan szeretnék is néhányan elhitetni, jelenleg nem a „modern, nagyüzemi előállítású élelmiszerek” és a „kézi készítésű, hagyományos” agrártermékek állnak szemben egymással a magyar élelmiszer-előállításban; a helyzet sokkal súlyosabb. Túlnyomórészt alapanyagtermelésre és hozzáadott értéket alig tartalmazó tőzsdei agrártermékek exportjára berendezkedett, EU-támogatásokból élő, az agrárgazdaság profitjának 90 százalékát a vidéki gazdaságból (és jellemzően az országból is) kiszivattyúzó, helybeli munkaerőt alig foglalkoztató agrármodell kialakulásához, megszilárdulásához asszisztál a nagypolitika, és a vele agrárügyekben rendre együtt mozduló mainstream média.

Most szólunk: az ökológia és az élelmiszertermelés legalapvetőbb összefüggéseinek negligálása egy ideje már nem számít trendinek  – nagyjából azóta, amióta kiderült, hogy a pénz nem ehető. Ahol a minden korlátozástól mentes földtulajdon eleven valóság, ott egyszerre van jelen a közgazdasági szempontból hiper-versenyképes mezőgazdaság a legdurvább környezeti válsághelyzetekkel és a de facto éhezéssel. Aki erre vágyik, az kísérletezzen máshol a destruktív teóriák gyakorlatba öntésével, csak ne itt, a magyar vidék és a jövendő generációk rovására.

Aki szerint pedig a termőföld egyenlő a tőkével, az vessen búzát a pénztárcájába: hamar rá fog jönni, hogy mi a különbség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.