„Háromnapos ülésbe kezdett hétfőn a parlament. Vona Gábort majdnem kiküldték az ülésteremből, Hoffmann Rózsa pedig napirend előtti válaszában jelentette ki: ő bizony le nem mond, amíg rend nem lesz a közoktatásban. Hiller István drámai hangú felszólalásokra ragadtatta magát, a kulturális államtitkártól meg is kapta, hogy paranoiás. A fideszes Balla György rátámadt a Magyar Nemzeti Bank elnökére, szerinte Braun Róbert tanácsainak meghallgatásával a szocialisták oldalára állt Simor. Az ülés elején képviselői esküt tett az LMP-s Lengyel Szilvia.” (Origo, 2012. október 8., http://www.origo.hu/
Igen, éppen ma egy éve, hogy országgyűlési képviselő vagyok. Érdekes visszaolvasni az Origo akkori cikkét. Vajon ki gondolta volna, hogy az ország megoldásra váró problémái lényegében ma is ugyanazok lesznek. Parlamenti adok-kapok, oktatás, MNB-ügyek, gazdaság. Mintha semmi nem változott volna, pedig mennyi minden történt azóta.
A mögöttem álló esztendő túlságosan gyorsan telt el ahhoz, hogy felidézhetném napjait. A fontos pillanatokra azonban határozottan emlékszem. Azokat ugyanis lelassítja az idő. A kormányzat kétes földügyei, a nemzeti parkok és a Hortobágy sorsa, az ellehetetlenülő helyi gazdaságok, a vidéki élet nehézségei, az emberek megélhetési gondjai. Mind megoldásra váró feladat, mind olyan munka, amiért küzdeni kell, s amiért küzdeni érdemes minden nap. Muszáj.
A mélyenszántó erkölcsi tanulságok nem könyvekből, hanem tapasztalatokból származnak. A gondolat Mark Twaintől származik, és tökéletesen igaz a mögöttem álló parlamenti esztendőre. Mert olvashatunk mi bármilyen könyvet arról, milyen a jó képviselő; megnézhetünk több órányi kampányfilmet, hogyan dolgozik a politikus, sőt nézhetjük az Elnök emberei sorozatot is – ha nem ismerjük azokat, akiket képviselünk, ha nem azzal foglalkozunk, amiért a parlamentbe kerültünk.
Ha azt kérdezik, milyen a képviselői munka, azt felelem: tanulságos. Egyrészt sokkal keményebb, mint azt az eskütétel napján gondoltam, másrészt sokkal fontosabb, mint azt kívülről látni lehet. Ezt nem lehet félgőzzel csinálni. Még akkor sem, ha a mai kétharmados politikai környezet nem kedvez az ellenzéki érdekképviseletnek. De azok közé tartozom, akik ma is hisznek abban, hogy igenis, lehet másként politizálni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.